FocacciAország 26.

Bellagio

Bellagio-i emlék

    Kezdjük ismét a legekkel. A Comói-tó Európa ötödik legmélyebb- (csupán négy norvég tó előzi meg) és Olaszország harmadik legnagyobb tava (a Garda és a Maggiore után). Legnagyobb mélysége 425 méter, csak összehasonlításként, a Balatonban tizenhárom méternél mélyebbre nem bukhatunk alá. Jellegzetes fordított Y alakja miatt az olaszok szerint egy férfit ábrázol, akinek az egyiklába Lecco a másik Como, az orra Domaso és Ballegio-n ül. Célozzuk csak meg a tó „fenekét”.

    Még szerencse, hogy korábban megjártuk Amalfi partjait (lásd itt), így nem okoz nagy gondot a tó menti keskeny úton közlekedni. Megdöbbentő a hasonlóság, csak míg a Salerno és Sorrento közötti úton a tenger hullámzik alattunk, itt a Comói-tó az, amelyik a meredek sziklafallal néz szembe. Az út kiszámíthatatlanul kanyarog, a két sáv kifejezés helyenként erősen túlzó, gyakorlatlan sofőröknek garantált itt néhány kisebb infarktus. Az út Comótól harminc kilométer, egy óra alatt simán teljesíthető.

     Ahogy közeledünk Bellagio felé, úgy lesz egyre meredekebb és sziklásabb az út, kezdünk becsúszni az Alpok lábába. A tó keskeny nyugati ága mentén gurulunk, gyönyörködünk a túlpart apró városkáiban, a meredek hegyoldalakban, a szikrázóan csillogó kék víztükörben. A hajóállomásnál érjük el Bellagio óvárosát, aránylag méretes parkolót alakítottak itt ki. Ami a hét többi napján a céljának megfelelően üzemel is, de ma szombat van, az itt most piacnap. Bolyonghatunk egy picit a parányi városkában, szerencsére nem kanyarodunk be minden utcába. Később kiderül, van aki megpróbálja, bosszantó de egyben derűs perceket szerezve ezzel a gyalogosan közlekedőknek. Végül csak sikerül megszabadulni az autónktól, irány a gyalogos városnézés.

A túlpart

    Bellagio neve jól csenghet a Las Vegas-i kaszinókat ismerőknek, hatalmas luxusszálloda viseli e nevet, utalva arra a híres eleganciára, ami annyira jellemző a városra. Történelmi villák és paloták, kertek és parkok szegélyezik nemcsak Bellagio környékét, de az egész Comói-tó mentén megtalálhatóak. Négy- és ötcsillagos szállodák, ragyogás és pompa, a városok esetében használt ékszerdoboz kifejezést valószínűleg Bellagio ihlette. Sétálgatunk egy kicsit a parton, a Hotel Du Lac előtt két Ferrari várja tesztvezetésre a jelentkezőket, nem tudom eldönteni ki a bátrabb ebben az esetben, aki vezeti ,vagy aki odaadja az autókat ezekre a szűk utakra. Mindenesetre az árlistát átnézve, nem most lesz a napja, hogy összetörök egy Ferrarit.

Olasz Tihany

Parkolni lehetetlen

Tipikusan észak-olasz

Egy a sok közül

Ott egy utca felfelé

Terrazza Barchetta régen...

... és ma

    Meredek utcán érjük el a parttal párhuzamosan, magasan futó via Giuseppe Garibaldit, itt találkozunk néhány bátor autóssal. Az utca végén hangulatos terecske, a Piazza delle Chiesa, itt magasodik a Basilica San Giacomo harangtornya. A templom a tizenegyedik század óta őrzi és figyeli a várost és a tavat, a román stílus jegyeit könnyen felfedezhetjük rajta. Belső tere méltó Bellagio hangulatához, piciny, de annál gazdagabb, színes és változatos.

Baktathatunk

Via Garibaldi, ezúttal autómentesen

Campanile

Fél kettő

Meghitt hangulat

Szolid fények

Féloltár

Csillogás

Színek játéka

Nem lehet lefényképezni

   Sétálgatunk még néhány percet a városban, többet nem is nagyon lehet, hamar elérjük a határait. Eszünk focacciát és paninót és naná, hogy itt sem maradhat el egy jó erős eszpresszó egy helyi fagyival. Gondolkodunk, hogy komppal menjünk-e át a túloldalra, Cadenabbiába indul innen autókat is szállító hajó, aztán végül maradunk a szárazföldön. Ferrarikkal együtt hagyjuk el Bellagiót, indulunk a tó nyugati oldalára, ne várakoztassuk meg miszter Clooneyt.

Szieszta van

Várhatnánk a zöldet

Csak a kirakatban volt

Nyomás lefelé

Ki tudja mikori

Kedvenc bolt

Ismerősre lelünk

Ét- vagy kiállító terem?

Jön a hajónk?

Következik: Laglio