Verona è qui, Verona bella 7.
Sirmione 1.
Vízitaxi
Sirmione – San Marino. Hasonló a hangzás, hasonló a két város. A Garda-tó talán leghíresebb települése közvetlenül a déli partról nyúlik bele egy vékony földnyelven keresztül a tóba. Hasonlóan a Monte Titano tetején elhelyezkedő miniállam fővárosához, Sirmione is egy kicsit mű. Vagyis minden olyan túl(…) benne. Túl rendezett, túl tiszta, túl idilli. Mintha kizárólag a turista siserehad kedvéért húzták volna fel, akár lehetnénk csupán egy színpadi díszletben is. Persze ettől még gyönyörű itt minden, élénkek a színek, pompásak az illatok, festői a hangulat.
Ha van olyan város Olaszországban, ahova tényleg nem érdemes megpróbálkozni bejutni kocsival, akkor az Sirmione. Csupán egyetlen vékonyka híd vezet be az óvárosba, ezen is csak engedéllyel szabad áthajtani. És azzal sem könnyű, türelmesnek kell lenni itt a sofőröknek, a turisták nem szívesen ugrálnak odébb előlük. Szóval strapás lehet itt egy szállodában megszállni. A bambászkodásra ideérkezőknek óriási parkolókat alakítottak ki a híd előtt, meg is kérik az árát, de túl sok választásunk nincsen.
Melegtaxi
Makettvár
Szokatlanul rendezett
Ők már nagyon unják
A XV.században épült Castello Scaligero, mint egy jól sikerült díszlet fogad minket közvetlenül a híd után, körülötte színes házak kavalkádja, a Piazza Castello telis-tele van kávézókkal és éttermekkel. A Via Vittorio Emanuele II-n sétálunk be a sűrűbe, nem mintha sok útvonal lehetőségünk lenne ehhez a tervhez. Az egész óváros két párhuzamos utcácskából áll, belőlük nyílnak oldalirányba közvetlenül a vízpartot elérő sikátorok. A Santa Maria Maggiore-ban nincsen tömeg, furcsa a templom belsőt uraló félhomály, de a legmeglepőbb dolgot a kijárat előtt nem sokkal látjuk. Biztosan van valami ésszerű magyarázat a kicsit lejjebb látható szobor jelentésére.
Kiskastély
Kijárat a tóra hajóval...
... és gyalog
Lassan benövi
Meghitt hangulatban
Árnyjáték
Hmmm...
Rendületlenül törtetünk célunk felé, a román stílusú apró templom, a San Pietro in Mavino irányába. A Parco Maria Callas-on vágunk keresztül, a múlt század egyik leghíresebb szopránja az ötvenes években tengette itt az éltét.
Egy csepp valódi Itália
Piazza Flaminia
Meglepő lámpa
Hórukk csomagoló szolgálat
Csak egy tábla
Fura szerzete(se)k
Lustáknak ajánlott
Meneghini és Meneghininé
Következik: Sirmione 2.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kyria 2015.01.13. 16:05:43
Másnap reggel - eléggé el nem ítélhető és botor módon - (rövidnek szánt) sétára indultunk. De hát ugye Sirmione-ban voltunk! Na, amit visszaértünkkor kaptunk a fejünkre: ugyanis olyan volt a parkoló, hogy ahhoz, hogy a többiek kiálljanak - elvileg - nekünk kellett volna először kiállni, de mivel a Kedvesem nem hajlandó kiadni a kezéből imádott autója vezetését, nem hagyta ott a kártyát. Soha az életben nem fogom megérteni, hogy bírták kivarázsolni mégis az autókat - úgyhogy végül is a szidást megérdemeltük - és sűrű elnézéseket kérve kb. a küszöb alatt kúsztunk ki. Sirmione - Hála Istennek nemcsak ettől -, de biztosan örökké felejthetetlen marad!
