Pármai bolognai 11.

Comacchio

Olyan ismerős

     Dél felé autózunk tovább, keresztülvágunk a Pó-delta nemzeti parkon, bár nem sokat látunk belőle, hisz nem térünk le az SS309-es útról. Veneto tartományból hamarosan ismét visszatérünk Emilia-Romagnába, megérkezünk egy másik „mini Velencébe”, ezúttal Comacchio az úticélunk. (Tessék gyakorolni e két kisváros nevének helyes kiejtését: Chioggia és Comacchio.)

     Leparkolunk az óváros szélén, közvetlenül a vízparton, amit csupán egy keskeny, homokos földsáv választ el az Adriától. Magaslesről nézünk széjjel, halászkunyhók és csónakok, ameddig a szem ellát. Nem véletlen, Comacchio a környék legnagyobb halászfaluja, 23 km hosszú homokos tengerpartján található számtalan strandja mellett e tevékenységéről is méltán híres.

Látszlagos nyugalom

   Gyalog indulunk tovább, tiszta és rendezett utcákat találunk, középen keskeny csatornákkal. Sokkal letisztultabb és rendezettebb a környék, mint Chioggiában. Apró kőhidak kötik össze a kis szigeteket, amikre a város történelmi központja épült. A parton végig tisztességesen karban tartott, színes házak sorakoznak, szinte hiányolom a tiszta udvar, rendes ház táblákat a falakról. Beülünk egy kávéra egy bárba, érdekessége, hogy a terasza egy hajó, piciny fedélzetén Titanicosat is játszhatunk.

Kocsival és hajóval is

Szieszta

Kalózhajó?

Parkolóban

    Benézünk a Chiesa del Santissimo Rosarióba is, a tizenhetedik században épült tégla homlokzatú templomba, majd a harangtorony mellett folytatjuk sétánkat a város leghíresebb jelképéhez, a Ponte dei Trepponti-hoz, amely négy csatornát köt össze (Salara , Sant'Agostino , Borgo és San Pietro) és Luca Danese tervei alapján épült 1638-ban. A híd a kor egyik építészeti remekművének számított, kisebb erődítményre sétálhatunk fel széles lépcsőin.

Ponte dei Trepponti

Hidak között

Három pontról

Búcsúzunk

    Na de ennyi elég is volt a kisebb, nagyobb Velencékből, gyerünk most már tovább utunk utolsó igazi Emilia-Romagna-i városába, a következő megálló Ravenna.

Következik: Ravenna