Gasztrotelelés 3.

Bock Pincészet és Óbor Étterem - Villány

Magnifico

   Mindhárom kérésünk meghallgatásra talál a Hotel Ermitage recepcióján. Délután hat órára jöhetünk egy pincetúrára, vacsorához is lesz asztalunk az Óborban és a reggeli kávénkat is elfogyaszthatjuk most a szálloda kényelmes bőrkanapéjába süppedve, a tulajdonosról készült olajfestmény alatt, közvetlenül a reggeli újságját olvasgató eredeti modell mellett. Bock József kultusz a Bock szálloda, étterem és pincészet háromságban. Mint ahogy Polgár Zoltán és Gere Attila is gyakorlatilag állandóan megtalálhatóak a kisebb- (inkább) nagyobb birodalmuk valamelyik zugában, Bokszi bácsi is mindenhol ott van. Ráadásul ő nem csak hús-vér valójában, hanem fényképeken, filmeken, újságcímlapokon és festményként is. Délelőtti fényben picit sok.

Hiányzik a ló

Nem kezdjük számolni

Cabernet Franc a 33-asban

   Egy gyors siklósi wellness-ezés és a már említett Fülemüle csárdás ebéd után ékezünk vissza a megbeszélt időpontban. Asztalunk már megterítve vár minket a hotel recepcióján. Biztos kisebb ilyenkor a forgalom, ezért nem nyit ki az étterem - gondolom, aztán persze óriásit tévedek. Pont az ellenkezője igaz, az étterem teltházzal megy, ezért öt-hat plusz asztallal bővítik ki a befogadóképességet a hotel aulájában. 2012-es hárslevelűvel nyitjuk az estét, amíg várunk egy kicsit a túravezetőnkre. Hamarosan Bock Józsi bácsi kalauzol minket végig a pincéje útvesztőjében, Tamás Róbert étteremvezető és sommelier pedig lopóval a kezében kínálgatja sorra a pince borait. Más a hangulat, mint előző nap a Polgár pincében. A közös mindkettőben, hogy a tulajdonos visz körbe, de minden egyéb ég és föld. Míg Polgár Zoltán kérdés nélkül is szívből mesél külön-külön szinte minden hordóról, addig Bock Józsefnél kicsit lazábban megy az egész. Valószínűleg egy közvetlenebb, baráti társaságba keveredünk bele, a tulajdonos tegez mindenkit, bratyizik és közös fényképekhez pózol, a borról, a borászatról viszonylag kevesebb szó esik. Átsuhanunk egy termen, itt vannak azok a trezorok, ahol bárki bérelhet féltve őrzött palackjainak helyet, csak nekünk meglepő ez a szolgáltatás, a trezorok kis névtáblácskáin ismerős nevek is vissza-visszaköszönnek.

Trezorterem

Modern technika

Ameddig a szem ellát

   A Bock barrique pince irdatlanul nagy, itt található a feldolgozó üzem is, ahol 1600 hektoliter tárolására alkalmas acéltartály és 1300 hordó található. Tényleg van olyan folyosó, aminek szinte nem látni a végét, a terület felett tó és templom (?) is található. Hasonlóan a Polgár pincéhez, itt is egy hatalmas, boltíves terem áll a középpontban, döbbenetes látvány a vörös téglákból kirakott óriási kupola, amely alatt fantasztikus akusztikai élmény ér bennünket. A néhány méterre álló beszélgető emberek hangját nem halljuk, ellentétben a terem túlsó végében – jó tíz méterre– állókéval. Mintha hangszóróból szólna a normál emberi beszédhang. Pár lépéssel arrébb ismét csend. Nem akármilyen mérnöki munka ez. Józsi bácsi kedvesen elbeszélget mindenkivel, hosszú perceket tölthetünk itt el mielőtt a vacsoránk felé vennénk az irányt.

Középpontban

A kupola alatt

Hangulatfelelősök

Bokszi bácsi mesél

Magnumok

Tamás Róbert

Ekkora bort csináltam

   Éhesek, na, azok nem vagyunk még, úgyhogy csak módjával rendelünk. A napi ajánlatban szereplő sütőtökkrém leves hozza a tőle elvárhatót, a libamáj savanykássága elsőre kicsit furcsa, de később határozottan kellemesé válik. Szerencsére maradt az üdvözlőfalatként felszolgált tökmagolajos lepényből, erre tudom kenegetni a krémes májat. Furcsa, hogy pirítós vagy kenyér nem jár ehhez az előételhez. A főételnek rendelt törkölyben pácolt sültpaprika krémfehér sajttal versenyez a levessel, a neve többet ígér, mint amit bemutat. Ellenben a rózsaszín bélszínszeletek parádésan finomak, a vargányás házitészta pedig a legjobb ebben a műfajban. Remek párosítás, megjegyzendő. Argentin steakből négyféle méretben rendelhetünk. A tíz-, húsz- és negyvendekás adagok mellett kérhetnénk egykilósat is, eszünkbe sem jut. Kínai csoportok kedvenc fogása ez itt, akik többen összeülnek és úgy pusztítják el azt. Egyszer történt meg, hogy valaki egy adag leves elfogyasztása után megküzdött egy ekkora steak-kel, állítólag sikerrel. A mi húszdekásunk szenzációs, „hússzakértőnk” elmondása szerint ilyen finom bélszínt még életében nem evett. És ez tényleg hatalmas dicséret, van is valóságalapja. Jól passzol mindkét hús mellé a 2008-as Royal cuvée és az egy évvel fiatalabb pinot noir. A desszertet tényleg már csak a szemem kívánja, a csokiszuflé tökéletes, a ropogós kéreg alól lávaként tör elő a forró csokikrém. Fájdalom, diófagyis nagyi zserbóra nem tudok senkit sem rábeszélni. Külön említést érdemel a kiszolgálás, pincérünk a teltház ellenére is azt érezteti velünk, hogy mi vagyunk az egyetlen vendégei, minden bort szakszerűen bemutat, kedves, vicces, de nem tolakodó, akkor van ott, amikor szükségünk van rá.

A helyesírási hiba megtalálója kóstolja meg

Sütőtökkrém leves

Hideg libamáj kis piros lábasban, házi kemencés lepénnyel

Bock steak (20 dkg) grillezett zöldségekkel, steakburgonyával, zöldbors mártással

Rózsaszín bélszínszeletek tejszínes, vargányás házitésztával

Csokoládéfelfújt meggy resttel

Egész este velünk vannak

  A Bock birodalom hozza az előzetesen elvárt szintet, minden tekintetben hihetetlenül profi, a legapróbb részletekig odafigyelő és precíz kiszolgálás, remek borok, monumentális pince és hibátlan étterem. Határozottan kedvenc kategória.

Következik: Mandula Étterem és Bor Bár - Villány