Pármai bolognai 12.

San Leo

San Leo

    Igen tudom, hogy Ravennát ígértem ez előző bejegyzésem végén, de most mégis ugrunk egyet és San Leo következik. Hogy miért? Nos, erre több magyarázatom is van:

• Ravenna nem hozott lázba, kevés időt töltöttünk a városban és ráadásul nagyon meleg is volt azon a délutánon. Valószínűleg rosszkor voltunk ott, sok volt így egyszerre Parma, Bologna, Piacenza, Mantova, Modena, Cremona és Ferrara. Ravenna a sokadik volt a sorban, talán egy kicsit elfáradtam addigra.
• San Leo izgalmas, különleges, merőben más, mint az előbb felsorolt „alföldi” városok.
• Mert egyszerűen így döntöttem

     Kicuccolunk bolognai szállásunkról, teljesen rendben volt itt minden, soha rosszabb B&B szobánk ne legyen az életben. Irány a szomszéd megye, Marché, annak is méltán népszerű tengerparti városa, San Benedetto del Tronto. Egy hetet fogunk ott eltölteni, következik idei forró nyaralásunk könnyedebbik fele. Eddig perzseltük magunkat Emilia Romagna városainak forró kövén, most majd remélhetőleg ugyanezt forró homokon és hűs tengerben fogjuk tenni.

    Az út nagyjából háromszáz kilométer, ideális megoldás félúton megállni, és felugrani San Leóba. A felugrás szó szerint értendő, az apró városka 600 méter magasan fekszik, közvetlenül San Marino szomszédságában. Hegyi kerékpárosokat kerülgetünk a szerpentinen, alaposan megkínozzuk amúgy is megterhelt autónkat. Ennek még lesz következménye, csak ekkor még nem sejtjük.

Piazza Dante Alighieri

    Vasárnap van, mondanom sem kell, az aszfalt ontja magából a forróságot, ma is meg fogunk izzadni, nem kérdés. Hatalmas parkoló fogad San Leo falai alatt, árnyékot hiába is keresnénk. Lépcsőn caplatunk fel a főtérre, máshova nem is nagyon tudnánk, a városka mindössze néhány utcából áll. A Piazza Dante Alighieri a központ, itt találunk néhány kávézót, hatalmas napernyők alá bújik az a néhány bátor turista, aki ilyenkor kimerészkedik az utcákra. Mi is gyorsan bemenekülünk a legelső szembejövő épületbe, kellemes hűvös van az altemplomban. Ez egy kisebb templom, mellette találjuk a város dómját, a Cattedrale di San Leone-t. Ide majd rövid városnéző sétánk után fogunk betérni.

Altemplomban

Menekülés

Nem kell foglalni

Akik kimerészkednek

"ez nem laszvegasz, de van itt egy klassz terasz"

Vasárnapi boltzár

Csöppnyi árnyék

Tükörkép

    Vetünk egy gyors pillantást San Leóra, pár perc alatt körbejárható szinte mindegyik utcácskája. A városfalról remek a „punto panoramico”, hegyek, völgyek körülöttünk minden irányban. Fölöttünk magasodik a vár, ha nem lenne ilyen kánikula, akkor talán elgondolkoznánk a megmászásában, így azonban el sem kell vetni a meg sem született ötletet.

Oda föl? Soha!

Cattedrale di San Leone

Oltári

Félhomály

    Alig több mint egy óra után visszatérünk a parkolóba, hogy induljunk tovább a tengerhez, korán van még, ma még biztosan tudunk fürdeni az Adriában. Legalább is ez a terv, aztán a dolgok másképp alakulnak, a német technika ismét közbeszól. „Ne állítsa le a motort”, olvassuk újra, néhány nappal a bolognai kalandunk után. Mint ahogy akkor, most sem értjük, ebben a szituációban értelmezhetetlen az üzenet. Mindenesetre az autó nem indul, a helyzet annyival bonyolultabb, mint pár napja, hogy vasárnap van, és egy hegytetőn vagyunk nem egy kényelmes autópálya pihenőnél. Két-három reménytelen próbálkozás, két-három hasonló eredménnyel záruló telefonhívás, a helyzet semmit sem változik. Legalább találunk egy elhagyatott „üvegtigrist” a sarkon, az árnyékba húzott műanyag székek lesznek vendéglátóink még legalább egy órán keresztül. Majd beülök az autóba és egy gombnyomással elindítom, a háttérben mindenki fekete mágiát sejt, talán nincsenek is messze a megoldástól.

Következik: San Benedetto del Tronto