FocacciAország 19.

Bordighera és a Giardini Botanici Hanbury

Az éj rózsaszín

   Svájci bohóc, skót kapitány, angol üzletember. Négy botanikus kertet keresünk fel idei utazásunk során, ebből háromnak az előbb felsoroltak az alapítói. Az onegliai Villa Grock a bohócé, Verbaniában egy skót kapitány létesített pompás parkot – róla majd később – és a Giardini Hanbury pedig angol találmány. Csupán a Stresa mellett található Villa Palavicinit köszönhetjük egy nápolyi államférfinek – szintén a későbbiekben lesz még róla szó.

Ha nem tudnánk

   Útban a Hanbury kert felé megéhezünk és megállunk egy gyors ebéd erejéig Bordigherában. A Buga Buga étteremről bővebben itt megemlékeztem már, örök emlék marad minden szempontból. Elégedetten sétálgatunk pár percet a kisvárosban, hangulatos a sétálóutca, a Corso Italia, de a főút menti házak is nagyon rendben vannak. Tisztaság és rend mindenhol, még a pályaudvar mellett sem találunk egyetlen eldobott szemetet sem. Teli hassal indulunk tovább nyugatra.

Corso

SS1

Utána csúnyán visszanéz

Csentro

   Olaszország legnagyobb botanikus kertje szinte ránőtt a francia határra. Ventimiglia mellett található, tizennyolc hektáron terül el, azonban nem vízszintesen, meredek teraszai igazi erőpróbának bizonyulnak. Fentről indulunk, mélyen alattunk hullámzik a tenger, körülöttünk minden zöld. 1867-ben Sir Thomas Hanbury beleszeretett a tájba – simán meg tudom érteni – és pár fontot beáldozott a megvásárlására. Testvérével csodálatos parkot alakított itt ki, jelenleg több mint ötezernyolcszáz féle növényfaj található itt. Ezek közül kellene megtalálnom azt, amelyik soha addig nem tapasztalt orrdugulást és allergiás tüneteket tud okozni, utólag is szeretném megköszönni neki.

Megjöttünk

Vera

Meredek

   Egyik világháború sem kímélte a kertet, ideális a terep egy jó kis tüzérségi lövésálláspontnak. Lady Dorothynak, Sir Hanbury menyének 1960-ban elege is lett az állandó felújításból és úgy ahogy van az egész területet eladta az olasz államnak. Hosszasan sétálunk lefelé számos trópusi és szubtrópusi növényfaj között, köszönhető mindez az ideális klímának. Északról a hegyek védik a területet, dél felől pedig a tenger melegíti, a mediterrán növények köszönik, jól érzik itt magukat. Citrusok és kaktuszok, olaj- és pálmafák, aloe verák és banánfák, nem fogom felsorolni mindet.

Varázslatos gloriett

Furcsa fekete valami

Embernyi

Vadállat

Ventimiglia

Egy az ötezernyolcszázból

Sárkányos kút

Végig lefelé

   Félúton a bejárat és a tenger között áll a La Mortola, a kert hatalmas villája, megmásszuk pazar teraszait. Nem csodálkozunk, hogy Sir Hanbury imádta ezt a helyet, a kilátás innen mesés, szívesen harapnánk most valamit. Étterem vagy kávézó viszont nincs a villában, ellentétben egy vámpírral, menekülőre is fogjuk az utunkat.

La Mortola

Feltűnően kopár

Belépő

Pihenőhely

Seconda guerra mondiale

Kávézóért kiált

Belső udvar

Felnőttfilm

Következik: Belgirate