Top 15

OlaszAország 15 legszebb - népszerű - városa

   Napjaink egyik nagy divatja a toplisták készítése. Listázunk mindent és mindenkit, sorrendeket állítunk fel és rangsorolunk értelmes és kevésbé mérhető dolgokat. Egy gyors google keresés és a következő toplistás(!) toplistákat találjuk: 10 legjobb dobintró, 10 legjobb menü Budapesten, 2014 legjobb könyvei, 10 legjobb sorozatszinkron, legjobb gimnáziumok, stb… A sor végtelen, talán készült már toplista a legkényelmesebb zoknikról és a száz legszebb dán operett énekesről is. Alapvetően értelmetlen műfaj ez, mert ugye ki mondja meg, hogy a Faith No More Midlife Crisis-a vagy Gianni Morandi In Ginocchio Da Te című dala jobb-e. Nyilván erősen hangulatfüggő minden egyes hasonló rangsor, amit ma a legjobbnak gondolunk, holnap már lejjebb csúszhat a képzeletbeli listánkon.

   Sokáig vacilláltam, hogy rangsoroljam-e szépségük(?) szerint kedvenc olasz városaimat. Egyrészt mit vegyek figyelembe? Hol van a legszebb dóm vagy főtér? Melyik város büszkélkedhet a legjobb állapotban fennmaradt ókori emlékkel vagy a leghangulatosabb óvárossal? Persze ennek így semmi értelme nem lenne, ezek a dolgok össze nem hasonlíthatóak, ugye a szépség az egyik legkevésbé mérhető dolog a világon. Másrészt rengeteg olyan hely, kisebb-nagyobb város vagy apró vidéki falu van Olaszországban, amelyek nálam a top helyekre pályáznak. Egy gyors felsorolás és máris harminc város neve landol a listámon. Túl sokan vannak, mit lehetne tenni? A megoldás kézenfekvő, kétfelé bontom őket, két top 15-ös lista készül belőlük.

   Az első top listára tizenöt népszerű város került fel – no, nem mintha a másik tizenöt nem lenne az – ők azok, amelyekről szinte mindenki hallott már, nem hiszem, hogy meglepetés város került volna fel a listára.

Tizenötödik:

Velence

   Vegyünk egy nagy lendületet és kezdjük Velencével. Sokunk kedvenc városának a helye megkérdőjelezhetetlen egy ilyen listán, múltja, népszerűsége és szépsége alapján akár előrébb is végezhetne, de hát azok a fránya személyes benyomások. Többször voltam már a vizek városában, de valahogy nem ragadott még úgy igazán sohasem magával, elmaradt a nagy bumm. Vagy az eső szakadt, vagy csupán egy rohanás volt a nap – nem mellesleg ekkor is esett -, de amikor napsütésben fedezhettem fel, akkor sem éreztem azt, amit érezni „kell” Velence esetében. Kétségtelen, gyönyörű a város, hangulatosak a csatornák, meseszép a Canale Grande, monumentális a Szent Márk tér, nem utolsó sorban abszolút egyedi, máshoz nem fogható a hangulata. Na, majd egyszer, kényelmesen, napokat eltöltve itt, biztosan feljebb tornázza magát a listámon.

Tizennegyedik:

Sirmione

   A Garda–tóval kapcsolatban évek óta fenntartásaim voltak. Először is, minek „kell” egy tó Olaszországba? Hacsak nem észak-déli irányban indulunk el, akkor pár órán belül valamelyik tengerpartra lyukadunk ki, szóval tavakra semmi szükség. Aztán a Trasimeno-tó (bővebben itt) felfedezése után egy picit megváltozott a véleményem. Na de a második problémám a Gardával kapcsolatban pont a Trasimeno miatt született. Az umbriai „ötödbalaton” tökéletes példánya egy édesvízi pihenőhelynek, ennél nem lehet szebb a Garda-tó. Ráadásul északon van, belenyúlik a Dolomitokba, tuti meg lehet ott fagyni nyáron is. Aztán persze belátom a tévedésem. Sirmione a főváros, részletesen már megemlékeztem róla itt és itt, nem hiszem, hogy magyarázatra szorul a listára kerülése.

Tizenharmadik:

Cortona

   Tegye fel a kezét, aki a kilencvenes években már hallott Cortonáról. Frances Mayes 1996-ban írta meg a Napsütötte Toszkána (Under the Tuscan Sun) című könyvét, 2003-ban készült belőle film, ami világhírnevet hozott az írónak és nem mellesleg a városnak is. A kisváros addig csendes élete fenekestől felfordult, turisták milliói lepik el évről-évre utcáit. A város magán viseli mindazt, amit egy tipikus toszkán kisvárostól elvárhatunk, nyüzsgő piazza és apró sikátorok, tornyos városháza és középkori vár, etruszk sírok és Fra Angelico freskói. Kötelező program minden toszkán mániásnak, külön feladat Bramasole megkeresése.

Tizenkettedik:

Verona

"Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi Veronánk más!"

   Talán már nem mondhatjuk Veronáról, hogy vad, de határozottan kicsit más, mint a többi város. Hosszabb értekezés itt és itt található, minden szavamért vállalom a felelősséget. Verona kötelező látnivalója Olaszországnak, a legszebb észak-olasz nagyváros címet is gond nélkül neki adományozom.

Tizenegyedik:

Lucca

   Nem titok, számomra Toszkána a világ közepe, nem véletlen tehát, hogy hét városa is felkerült a tizenötös listámra. Lucca is az esőről maradt meg eddig az emlékezetemben, mindkétszer szemerkélt, amikor ott jártunk. Talán pont ez az oka, hogy számomra különleges hangulata van a városnak, a fényei semmivel össze nem hasonlíthatóak. Lucca csillogása némiképp fakul a nagy szomszéd, Pisa tündöklése mellett, előbbinek nincs ferde tornya meg csodamezeje, de talán pont ez az igazi varázsereje. Van egy szinte teljesen épen maradt városfala - sétálni, biciklizni, kutyát sétáltatni erősen ajánlott rajta - a piazza Amfiteatro középkori házakkal körbevett ovális alakú főtér, tornyairól pompás kilátás nyílik az aprócska óvárosra, külön említést érdemel a magyalfa a Torre Giunigi tetején. Puccini szelleme alaposan körbelengi –szerencsére nem szó szerint – Luccát, szinte kedvem lenne egy könnyed kis operát írni itt.

Tizedik:

Arezzo

   Ismét Toszkána és ismét egy mesebeli város. A Piazza Grandén simán le tudnám élni az egész életemet, itt aztán tényleg minden van, ami a dolce vitához elengedhetetlen. Árkádos kávézók és éttermek, hentes és pék, zöldséges és sajtos, kerámiabolt és bolhapiac. Roberto Benigni itt forgatta az Élet szép (La vita é Bella) című filmjének nagy részét, nem tudok e filmtől elszakadni, ha a városban járok.

Kilencedik:

Capri

   A luxus és csillogás városa és szigete, ahol mindig kék az ég és a tenger, szikrázó a napsütés és szinte mindig nyár van. Nem is tudnám pár mondatba sűríteni mindazt, amit Capri tud nyújtani, ezen a linken négy részben összefoglaltam már az érzéseimet, ajánlom magamat.

Nyolcadik:

Montepulciano

   Visszatérünk Toszkánába, nehezen tudok elszakadni innen. Montepulciano az egyike azoknak a helyeknek, amelyek meghatározták Olaszország imádatomat. Magam sem tudom, hányszor volt már alkalmam koptatni az utcaköveit, napsütésben és viharban, délelőtt és délután, tavasszal és ősszel, minden egyes alkalommal más arcát mutatja felénk. Igazi turistavideóm itt elérhető.

Hetedik:

Taormina

   Szicília leghíresebb kirakatvárosa, nyüzsgő turistahad, zsúfoltság és forróság. Erős kontraszt a közelben lévő kietlen és hideg Etnával, nem csoda, hogy Csontváryt is megihlette a görög színház látványa. A sziget felfedezésekor kihagyhatatlan, kötelező program végigsétálni mindkét utcáján. Bővebben itt és itt már említettem korábban.

Hatodik:

San Gimignano

   Vissza a középkorba. Legalábbis úgy érezhetjük magunkat San Gimignano-ban, megállt itt az élet. A hajdan volt mintegy hetven toronyából csupán tizenhárom maradt fent mostanra, de a város földközeli hangulata mit sem változott. Már messziről kiszúrhatjuk sziluettjét, a megmaradt tornyoknak köszönhetően a középkori manhattanként is emlegetett város egészen különleges látványt nyújt. Ide nem elég elmenni, San Gimignano-t nem lehet csak „megnézni”, ide meg kell érkezni, meg kell élni, érezni.

Ötödik:

Amalfi

   Campania gyöngyszeme, a Salernoi-öböl csodája, a limoncello hazája. Ha nem látom, nem hiszem el, festenék én szebbet, de csupán két oka van, hogy nem teszem. Az egyik, hogy nem tudok festeni, a másik azonban még prózaibb. Ennél szebbet úgysem lehet vászonra vinni. Amalfit kötelezővé tenném, depresszió és szorongás ellen receptre írnám fel, boldogságkapszulákba zárva osztanám szét mindenki számára. Egy pár mondat erejéig érdemes erre a linkre ellátogatni.

Negyedik:

Siena

   Újabb időutazás Toszkánában, Siena belvárosa a tizenharmadik századi építészet iskolapéldája, a Piazza del Campo pedig talán a világ legszebb tere. Ha ezen kívül nem lenne itt más látnivaló, akkor is dobogó közelben végezne a listámon. Órákig lehet üldögélni a tér vörös kövein, körbe-körbe forogva minden egyes pillanatban újabb csodát lehet felfedezni, garantált a vizuális orgazmus. A Palazzo Publico tornyából mindezt ismét megtehetjük, hogy lehetne ide születni? És akkor a Dómról még egy szót sem ejtettem.

Harmadik:

Manarola

   Vagyis a Cinque Terre. Öt föld. Manarola az egyik, de talán legszebb mind közül. Szívem szerint Vernazzát, Cornigliát és Riomaggiorét is ide venném. Szőhetném most egymásba folyamatosan a jelzőket, ami Manaroláról eszembe jut, de minek, ha egyszer már itt megtettem.

Második:

Róma

  Nem kell magyarázni. Róma az örök, az origó, mindennek az alapja. Gondolákba szedtem a gondolataimat, nem is fűznék most hozzá többet.

Első:

Firenze

   Mindentől függetlenül (olasz- és toszkán mániám) Firenze a világ legszebb városa. Ebben senkitől semmiféle ellenvéleményt nem vagyok hajlandó elfogadni, nem vitatkozom. Aki nem így gondolja, annak nincsen igaza. Ennyi. Firenze csodájának szavakba foglalására nem vettem még a bátorságot, pár száraz tény azonban itt elolvasható.

   Hát elsőre ennyi, a tizenöt általam legszebbnek tartott népszerű olasz város szigorúan szubjektív sorrendje. Olyanokat hagytam ki a felsorolásból, mint Milánó, Nápoly, Assisi, Genova, Palermo vagy Pisa. Ki tudja, talán holnapra bekerülnek ők is.

következik: Top 15 – OlaszAország 15 legszebb - kevésbé felkapott - városa