Láthatatlan maffia 6.

Pompei

  Még itthon, az internetet túrva találunk egy magyar nyelvű weboldalt, ami Nápoly és környékére kínál idegenvezetést, lát el jó tanácsokkal. Olyan ismerős a név, Valkai Erzsébet. Aztán persze beugrik. Sokszoros magyar aztán olasz válogatott vízilabdázó, két olimpián szerepelt, jelenleg is aktív, a Posillipoban dobálja a gólokat. Naná, hogy megy az e-mail, kedves Erzsébet, kik vagyunk, mik vagyunk, mit szeretnénk, stb. A válasz minden igényt kielégít, Erzsi sorolja a lehetőségeket, programokat, egy nagy baja van a dolognak, hogy az árakat is. Szívjuk a fogunkat, aztán osztunk-szorzunk, kihúzunk és marad két nap Erzsivel olyan látnivalókra, amikről előre sejtjük,  hogy egyedül kevesek lennénk hozzájuk, szükségünk lesz egy helyi szakértőre, akivel ráadásul egy nyelvet beszélünk. Többszöri levélváltás és egy telefonbeszélgetés után – amin jókat derülünk – letisztul az elképzelés, majd telefonálunk ha megérkeztünk. Mario teraszáról ez nem olyan egyszerű, aztán persze sikerül, hamar tegeződésre váltunk, holott majd csak másnap fogjuk látni egymást először.

A bejárat megadja az alapot

Háttérben a nagy színház

Ókori forgalom a főutcán

Utcai büfés

  Erzsi navigál, hol jöjjünk ki az autópályáról, merre kanyarodjunk, melyik camping bejáratánál fog minket várni közvetlenül Pompei mellett. Simán megy minden, gyors bemutatkozás, és elégedetten bólintunk, hiba itt nem lesz, Erzsi a legolaszabb olaszok stílusában vesz szárnyai alá, intézi a parkolónkat, a kávét, a belépőjegyet és megelőzve a hosszú sorokban kígyózó turistákat, gyakorlatilag a kézfogás után öt perccel már Pompei egykori színházának nézőterén üldögélünk és törölgetjük megizzadt homlokunkat. Próbáljuk befogadni azt a rengeteg információt, ami Erzsi ránk zúdít, de mégsem személytelen az egész, nem olyan mintha magnóról mondaná, minden rezdülésünkre odafigyel, kérdés nélkül is válaszol, mesél és mesél és mesél.

Erzsi mindig lendületben

Az a csap azért gyanús

Ólom vízvezeték, na persze

Ez is vizesblokk, a fürdő

Aki visszament

A Vezúv lankái alatt

Ennyi maradt a bazilikából

Apollóval szemben

Itt érezni a méreteket

   Végignézzük a legfontosabb és legérdekesebb látnivalókat, megint előzünk jó pár csoportot a kuplerájnál, bepillantást kapunk az ókori életbe, elámulunk a szinte tökéletes minőségben fennmaradt pompán amit a Menander ház nyújt nekünk, rácsodálkozunk a hatalmas fórumra, bámuljuk az ókori ólom vízvezetéket és utcarendszert, látjuk az egykori utcai árusok házait, az ókori mindennapokban vagyunk mi magunk is. Döbbenten képzeljük magunk elé – nem lehet elképzelni – azt a bizonyos Krisztus utáni 79-ik év augusztus 24-éjét, amikor  a háttérben tornyosuló Vezúv elpusztította a várost.

Egyértelmű irányjelző a kuplerájhoz

A festmény is árulkodó

Menander ház

Pompei vörös

Farkasokkal táncoló

Erzsi újrafesti a falat

Egész jó lett

Rossz emberek, nem sajnálni

Kifelé

A bejárat felülről

Citrom mindenhol van