Láthatatlan maffia 10.

Nápoly 2.

Megyünk tovább

  A sötét sikátorok igazi jellegzetessége a házak között kifeszített köteleken száradó temérdek fehérnemű és lepedő. A Porta Alba árkádja alatt megesszük életünk első igazi nápolyi pizzáját, vastagabb, mint az északi részeken, de nem a felénk ismert vastag kenyér, hanem ropogós, friss, ízletes tészta, isteni.

Autósiskola a földszinten, reménytelen vállalkozás

Jótékony tér

Kiteregették

Romló állapotok

Porta Alba kívülről

És belülről

Mindegyik 2 euró

Kézzel, villával

Frutta di mare

Gambero

A klasszikus

Furcsa graffiti

  Majd tovább az igazi nápolyi „nyóckeren” át a Dómig, a Santa Maria Assunta katedrálisig. Megnézzük az egyik kápolnában San Gennaro vérét, eszünkbe jut Márai könyve, meghatottan ülünk a monumentális főhajóban, és élvezzük a csendet, a nyugalmat, amit a templom nyújt nekünk.

Duomo

Egy kis nyugalom

Lejárat a kriptába

Tessék Márait olvasni

A szent

  Persze nem mehetünk el a szemétkupacok mellett képletesen sem, szó szerint pedig néhol nagyokat kell kerülni miattuk, a város nagy problémáját továbbra sem sikerül megoldani. Délután futunk bele csak az igazi nápolyi csúcsforgalomba, eszeveszett a káosz, a lámpák és az útburkolati jelek tényleg csak tájékoztatásra szolgálnak, szinte senki sem veszi komolyan őket. Talán még Palermóban sem tapasztalunk ilyen közlekedési morált, kész csoda, hogy egyetlen koccanást sem látunk.

Külváros

Hová lett Maradona?

Borozó a bölcsességhez

500

  Szóval Nápoly pontosan olyan amilyenre számítottunk. Csak egy valamit nem találunk az útvonalunkon, sehol egy Maradona szentély. Jó lenne még látni a San Paolo stadiont, de bízunk benne, hogy egyszer még eljutunk ide egy Napoli meccsre.

Szieszta

Többszintes száradás

Hazaért

  Van egy mondás, miszerint aki egy napot tölt Nápolyban az megutálja a várost, egy hét után megszereti és egy hónap után nem is akar máshol élni. Hát nem tudom, lehet hogy egy hetet voltunk?

Álomhajó