FocacciAország 16.

Porto Maurizio

Minden olasz

   Vannak olyan városok, amelyek nem híresek igazából semmiről, nincsen világraszóló katedrálisuk, nem őriznek semmilyen krisztusi emléket, római kori maradványokkal sem rendelkeznek. Nem találunk itt pazar piazzát, sem óriási kikötőt, de még csak egy nyamvadt félhíres freskójuk sincsen. Mégis, amikor betesszük a lábunkat a főterére, azonnal tudjuk, varázslatos helyre érkeztünk. Nos, Porto Maurizio pontosan ilyen hely.

   Jó néhány napja élvezzük már Ricardo vendégszeretetét az onegliai Ethnohotelben, de a város környékét eddig még csak a festői panorámával rendelkező teraszunkról csodáltuk meg. Láttuk Porto Mauriziót napfelkeltekor és szikrázó napsütésben, megcsodálhattuk a lemenő nap fényében és varázslatos éjszakai csillogásában is. Ideje most már közelebbről is megnézni magunknak, milyen is errefelé egy igazán csendes római kori település a Ligur-tenger partján.

Napsütésben...

...holdfényben

   Oneglia és Porto Maurizio gyakorlatilag szomszéd települések voltak egészen a huszadik század első feléig, Mussolininek köszönhetik a középső szomszédot, Imperiát. Szemünket becsukva gyorsan keresztülhajtunk e varázslatosnak még jóindulattal sem nevezhető betonépületekkel bőven telezsúfolt vízióvároson és máris Porto Maurizio emelkedő domboldalán kaptatunk felfelé, a főtérre, a – mily meglepő nevű – Piazza Duomora. Egyirányú utcák sokasága fogad itt minket, ekkor még nem sejtjük, hogy nem lesz egyszerű mutatvány elhagyni az óvárost. Egyetlen szabad parkolóhelyet találunk, furcsa érzés kerít hatalmába hirtelen. Autókkal zsúfolt a főtér, mégis kihaltak az utcák, csendes minden, szinte egyetlen lélekkel sem találkozunk ittlétünk során.

Óváros, a Parasio

Jellemző színek

Hűvös árkád

    A Szent Mór székesegyház is tartogat meglepetést a számunkra. Eltűntek belőle a színek. Fehér és szürke itt minden, csak némi halvány tojáshéj szín visz egy kis változatosságot a monoton eleganciába. Ellenben a főtér szikrázik a színektől, az okker és bordó házfalakon szinte már bántóan vakít a napsugár, a meseszép bougainvillea kecsesen fut fel a rendőrség boltíves árkádjára. Apró kis utcácskában sétálgatunk, csendes minden, kihaltak a bárok teraszai, az árnyékban száradó ruhák álmosan várják, hogy a nap rájuk is vessen egy pillantást, egyszóval tökéletes az alkalom egy frissítő eszpresszóra és egy sonkás paninira.

Basilica San Maurizio

Csak a függöny bordó

Egyszerűen elegáns

Polizia

Pirosban

Született fordító

Apró sikátoros

Csendélet

Nagyon vörös

Visszapillantás

Felfelé

Menü

Délelőtti szieszta

   Porto Maurizio az a hely, amely tökéletes választás a pihenésre egy olyan sűrű és zsúfolt nap után, mint az előző, Cannes és Monte-Carlo szöges ellentéte itt minden, jól esik ide hazatérni.

Következik: Cervo