FocacciAország 21.

Milánó

Ami elsőre eszünkbe jut

   Bevallom őszintén, nem készülünk fel alaposan Milánóból. Túl sok az információ, amit beszippanthatunk Olaszország második legnagyobb városáról, nem tervezünk semmit előre. Úgy vagyunk vele, lesz, ami lesz, megyünk, amerre majd kedvünk tartja, sodorjanak az események. Rövid az időnk, minden úgysem férne bele.

Viktor Emánuel lova

Galambok és emberek

  Felkészületlenségünk egyik legszembetűnőbb példája, hogy ismét térkép nélkül csöppenünk bele egy metropolisz közepébe. Kocsival próbálunk minél közelebb tuszkolódni a Piazza del Duomohoz, kiderül ez egész jól sikerül, a Piazza Borromeo alatti mélygarázsig jutunk. Néhány percnyi sétával könnyedén elérjük a város főterét, megbabonázva állunk a monumentális dóm előtt. Olaszország második (vagy harmadik – tessék kiszámolni) legnagyobb temploma pillanatok alatt lenyűgöz. Ennyi kőcsipkét, díszítést, szobrot és apró tornyot, vízköpőt és girlandot még életemben nem láttam, mint amennyit most itt egy helyen. A stílusjegyekben is vegyes (reneszánsz, barokk és gótikus) homlokzat apró remekműveit, ablakait és díszes kapuit napokig lehetne elemezgetni, de erre persze most nem sok időnk van. Furcsa látvány egy sportszergyártó cég óriásplakátját megpillantani a világ egyik legcsodálatosabb templomának oldalán.

   Repülőterek biztonsági szolgálatait megszégyenítő átvilágításon esünk keresztül, nem egyszerű feladat bejutni a templom belsejébe. A monumentalitás belülről is arcon csap. Hatalmas oszlopok törnek az ég felé, misztikus fényekben dereng a főhajó. Az óriási ablakok milliónyi színes mozaikjain szűrődik be a napsugár, hangulata több mint lenyűgöző. Az északi kereszthajóban Szent Bertalan viszi saját bőrét a vásárra, egészen hátborzongató szobor ez. Időmilliomosoknak erősen ajánlott Giacomo Medici síremlékének meglátogatása, talán mostanra be is jutottunk volna. A dóm teteje is látogatható, a feljáratot azonban alaposan elrejtették előlünk, kisebb nyomozás árán sikerül csak megtalálni. Fájdalom, de győz a földhözragadtság és egy sportbolt a tér hátsó sarkában, nehéz versenyezni az eredeti Maldini és Del Piero mezekkel.

Az Inter új csillaga

Mindegyik eredeti

Korszakok

   Közvetlenül a dóm mellett, a tér északi oldalából nyílik a Galleria Vittorio Emanuele II déli bejárata. Könnyű megtalálni, ha másképp nem megy, keressünk egy Autogrill portált a közelben. Meglepő látvány az eddig csak autópálya pihenőkben látott gyorsétterem Milánó központjában. Hirtelen Nápolyban érezzük magunkat, a Galleria Umberto tökéletes eredetije ez a csodálatos üvegtetejű árkádsor. Sodródunk a tömeggel és pillanatokon belül a passzázs közepén találjuk magunkat. Savoyai címeren álldogálhatunk, odébb torinói bikán megy a szerencsét hozó pörgés. A világ vezető divatmárkái vesznek körül minket, az emeletről Olaszország egyetlen hét(!) csillagos szállodájának ablakai néznek le ránk. Ötszáz euróért aludhatunk is itt, de ha rádobunk még egy nullát, akár saját lakájt is kaphatunk a szobánkhoz. Elgondolkodtató ajánlat.

Déli kapu

Emeletes Buffalino

    A galéria északi kapuja egyenesen a Piazza della Scalára vezet, a tér egyik oldalán a Palazzo Marino, jelenleg a városháza otthona, szemben vele Milánó egyik híressége. Az egykori Santa Maria della Scala templom helyére épült klasszicista homlokzatú operaház talán még unalmasnak is mondható látvány, jó lenne belülről is megcsodálni. Szinte nem tudunk olyan utcán sétálni, olyan téren megpihenni, ahol ne bukkannánk valami különlegességre, kisebb nagyobb csodára. Legyen az egy nevesebb épület vagy egy-egy szobor, de akár egy díszesebb kapualj is percekre magához láncol minket.

Gallerie di Piazza Scala

Skála

Brahmstól Verdiig

Utolsó vacsora

Shopping with love

   Észak felé sétálunk tovább a via Manzonin, a keskeny via Monte Napoleone a célunk. Itt aztán tényleg megtalálható mindenki, aki számít. Milánó leghíresebb bevásárló utcájában egymást érik a luxusboltok, ruhák és ékszerek minden mennyiségben, csak kapkodjuk a fejünket néhány különlegesebb kirakat kínálatát elnézve. Álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik csizmatároló táska, de itt még azt is megvásárolhatnám. A humán fotocellák folyamatosan nyitogatják előttünk az üzletek ajtaját, legutóbb a párizsi Place Pigalle-on éreztem így magam, bár ott egészen más megfontolásból kínálták fel számomra a betérést.

Sárgában is csilingel

    Ebédidő van, az utcákat pillanatok alatt ellepik az öltönyös és kosztümös dolgozók, mindenki tart valamerre. Biciklin és robogón, gyalog és villamoson, mindenhol elegáns milánóiak százai, kezükben fagylalt vagy szendvics, telefon és notebook. Mindenki jólfésült, divatos és trendi, lepukkant turistáknak érezzük köztük magunkat, nem is vagyunk nagyon messze a valóságtól.

Szieszta

Stílusosan

Kemény meló

Darázs

    A térkép (mobilnet) hiánya akkor lesz csak igazán feltűnő, amikor próbálunk visszakecmeregni a parkolóhoz. A távolság csupán néhány saroknyi, ezt pontosan tudjuk, csak az a fránya irány nem akar sehogy sem meglenni. Sebaj, útközben belebotlunk egy utcai performanszba, később Torinóban is látunk hasonlót. Percekig nézegetjük a mozdulatlan csoportot a via Dantén, míg szép lassan kirajzolódik előttünk a ruhák alá rejtett precíz tartószerkezet képe. Az utca végén feltűnik a Castello Sforzesco, vagyis a Sforza kastély, az egykori hercegi rezidencia. A több néven is ismert hatalmas óratorony (Torre Umberto I, Torre del Orologio vagy Torre Filarete) szinte ráborul a nyüzsgő sétálóutcára.

Egyszerű a megoldás

Sforza

Szalonban

Buonanotte

    Rengeteg mindent kihagyunk elsőre Milánóból, elég, ha csak a Santa Maria delle Grazie templomra (Utolsó vacsora), a Basilica di Sant’Ambrogio-ra (Milánó egyik legrégebbi temploma) vagy a Pinacoteca di Brera-ra (világhírű képtár) gondolunk. A felsorolást napestig folytathatnám és talán sosem lenne vége. De hogy még egy utolsó igazi milánói hangulatcseppet magunkba szívjunk, a városból kifelé tartva megállunk egy pillanatra a Stadio Giuseppe Meazza, más nevén a San Siro előtt. Most néma csend van a környéken, csak sejthetjük, hogy mi lehet itt egy Derby della Madonnina napján.