Top 15

15 különleges hely OlaszAországban

     Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt összeállítottam két szubjektív listát Olaszország 30 legszebb városáról, külön szedve a népszerű, illetve a kevésbé felkapott városokat. Most is egy tizenötös listával állok elő, ezúttal csokorba gyűjtöttem azokat a városokat, helyeket, amelyek a sok éves utazásaim alatt akár egyedi természeti csodáikkal, különleges alkotásokkal vagy csupán a megszokottól eltérő hangulatukkal ejtettek rabul, varázsoltak el. Lesz köztük népszerű, turistacsalogató hely éppúgy, mint szinte „nevesincs”, eldugott apró városka. Persze nem lehet teljes a lista, sok minden kimaradt, rengeteg helyen még nem jártam és biztosan vannak olyan városok is, amik nekem nem annyira különlegesek, míg mások azokra esküsznek. De lássuk is a 15 különleges helyet Olaszországban:

Tizenötödik: 

Pompei

      Kezdjük is rögtön egy hatalmas falattal, a Krisztus utáni 79-ik év augusztus 24-én elpusztult várossal, Pompei-jel. Ha valahol biztosan megérint minket az ókori történelem, akkor az ez a hely, a háttérben fenyegetően magasló Vezúv a mai napig emlékeztet mindenkit arra, hogy mekkora pusztításra képes. Valkai Erzsi segítségével végignéztük a legfontosabb és legérdekesebb látnivalókat, megelőztünk jó pár csoportot a kuplerájnál, bepillantást kaptunk az ókori életbe, elámultunk a szinte tökéletes minőségben fennmaradt pompán, amit a Menander ház nyújt nekünk, rácsodálkoztunk a hatalmas fórumra, bámultuk az ókori ólom vízvezetéket és utcarendszert, láttuk az egykori utcai árusok házait, az ókori mindennapokban voltunk mi magunk is. Pompei nem hagy nyugton, örökre belénk vési, mennyire is esendőek vagyunk a természet erejével szemben.

Tizennegyedik: 

Castiglion Fibocchi

     Tegye fel a kezét, aki hallott már Castiglion Fibocchi-ról. Az aprócska toszkán város déli széle alatt csendesen csordogáló Arnót egyetlen kőhíd szeli át, az 1277-ben épített Ponte Buriano. A képzőművészet egyik legnagyobb mesterét, Leonardo da Vincit is megihlette a híd, készített is róla egy festményt, amit azóta is a világ leghíresebbjei között emlegetnek. Ugyan nem a híd a fő témája a képnek, furcsa mosolyú asszony a főszereplő, de ha alaposan megnézzük az 1503 és 1519 között készült Mona Lisa című festményt, megtaláljuk rajta a Ponte Buriano-t.

Tizenharmadik: 

Maranello

     Ha Olaszország, akkor oly sok minden mellett az autógyártás is hamar beugrik. A klasszikus Alfa-Lancia-Fiat szentháromság mellett ott van a másik nagy hármas, a sportkocsik elitje, a Ferrari-Lamborghini-Maserati trió. Modenától mindössze húsz kilométerre találjuk Maranellót, a negyvenes évek óta a Ferrari hazáját. Itt van a cég központja, az üzem, a világhírű Ferrari múzeum is, de gyakorlatilag az egész város a „Cavallino Rampante” vagyis az ugró lovacska imázsára épül, a kávézók és éttermek is a klasszikus vörös színben pompáznak, az utcákon egymást érik a legkülönbözőbb korok Ferrarijai, szeretnénk benézni néhány ház eldugott garázsába.

Tizenkettedik: 

Tuoro

      A Lago di Trasimeno északi partján fekszik Tuoro, ezt a szinte jelentéktelen umbriai település. Érdekessége közvetlenül a tóparton látható, itt találhatjuk a Campo del Sole-t, ahol Krisztus előtt 217-ben Hannibal teljesen megsemmisítette Caius Flaminius 25 ezer fős római seregét. Az esemény tiszteletére 1985 és 1989 között olasz és nemzetközi szobrászművészek 28 obeliszk-szerű alkotást állítottak fel itt, tisztelegve az elesett karthagói és római katonák emléke előtt.

Tizenegyedik: 

Santa Maria di Leuca

     Írhatnék most itt Puglia legdélebbi városának csodáiról, a monumentális Santa Maria de Finibus Terrae templomról, a salentoi félsziget partvidékén található őrtornyok leghíresebbjéről, a Torre dell’ Omomorto-ról, vagyis a halott ember tornyáról vagy akár a kiszáradt vízesésről is, amely épp a tengerparton álló korinthoszi oszlopig ér, mely Szent Péter Rómába indulását szimbolizálja. De számomra mindezen csodák mellett Leuca legfontosabb látnivalója nem is a szárazföldön található. Ha felsétálunk az 50 méter magas hófehér világítótoronyig és tekintetünket dél felé fordítjuk, két tengert is láthatunk. Ugyanis itt ér össze az Adriai- és a Jón-tenger.

Tizedik: 

Caltagirone

     A szicíliai kerámiaváros, ahol szó szerint szinte minden színes majolika csempékből készült, legyen az kerítés, pad vagy utcatábla. De a legérdekesebb látnivalója a Scala Santa Maria del Monte. A San Giulinao templom mögött, a városháza sarkától indul el ez a 130 méter hosszú és 142 fokból álló monumentális lépcsősor, fel egészen a Sant’Agata templomig. Hosszan nyúlik el felfelé az út, az összes lépcsőfok eleje változatos mintájú majolika csempékkel van kirakva, jellemző a kék-fehér-sárga-zöld színvilág, egészen fantasztikus a hangulata. Helyi lakosok jönnek-mennek a lépcsőn, öreg bácsikák száguldoznak felfelé. Két oldalon kerámiaboltok érik egymást, az üzlet melletti műhelyekben folyik a munka. A nap a zeniten van, rendesen izzasztó itt a séta. Fent a téren gyerekek fociznak, az erőnlétük garantált, sokszor kell futni a lépcsőn lepattogó labda után.

Kilencedik: 

Monte Baldo

     A Garda-tó partjáról, Malcesine-ből, közvetlenül a partról indul a libegő, útközben megáll a San Michelén, innen féláru a jegy az 1760 méter magas csúcsig. Nyolcvan személyes, kerek felvonóba préselődhetünk be, nem érdemes jó helyet keresni magunknak, ugyanis a kabin pontosan háromszázhatvan fokos fordulatot tesz meg a tengelye körül, amíg felér a végállomásig. Vagyis körpanorámás élményben lesz része mindenkinek. Míg lent a parton rövidnadrágos idő van, a Monte Baldo-n elkél a széldzseki és egy pulóver is jól jöhet. Havas gerincen álldogálhatunk, a szél sem kímél itt senkit. Gyönyörű a kilátás innen fentről a tóra, Malcesinére, a túlpartra. Itt akár még nyáron is hógolyózhatunk.

Nyolcadik: 

Ponte della Maddalena

     Borgo a Mozzano-ban található az Il Ponte della Maddalena, vagy más nevén, az Ördög hídja, a Ponte del Diavolo. Toszkána északi részén vagyunk, fent magasan a hegyekben, az idő nyirkos és párás, de talán pont ez adja vissza tökéletesen a hely szépségét. A színek elképzelhetetlenül gyönyörűek, a fák levelei a legkülönfélébb árnyalatokban pompáznak, a szemerkélő esőcseppeknek és a hegyekre rátelepedő ködnek köszönhetően a Sercio folyó völgye szinte mesebeli tájjá változik. A hídon átívelő kecses kőhíd, a Ponte della Maddalena azonnal elvarázsol mindnyájunkat. A legenda szerint a nehezen épülő híd építője, hogy betartsa az ígért határidőt, szövetséget kötött az ördöggel. A híd egy éjszaka alatt elkészült, az ördög pedig megkapta, amit fizetségül kért cserébe. A hídon áthaladó első lelket. A cseles mesternek és Lucca püspökének köszönhetően ez egy disznóé (mások szerint egy német juhászkutyáé) volt, az ördög pedig ezen olyan haragra gerjedt, hogy azonnal a folyóba vetette magát. Érdekes.

Hetedik: 

Chioggia

    Mini Velence, mindössze ötven kilométerre délre a nagy testvértől, a Pó-delta északi szélén. A városka hangulata megdöbbentő, mintha tényleg Velencében sétálgatnánk, csak itt nem futunk(?) bele hatalmas emberáradatba, senki sem lökdösődik, nem tolja az arcunka a fényképezőgépét, esernyőjét, táskáját, bármijét. Igazából emberrel nem találkozunk itt, kényelmesen andaloghatunk a csatornák partján, beülhetünk egy kávézóba reggelizni, sütkérezhetünk a napsütésben, bámulhatjuk a végtelen tengert.

Hatodik: 

Cascata delle Marmore

      Európa legnagyobb vízesését Umbriában kell keresnünk és érdemes meg is találni. A háromszintes, 165 méter magas mesterséges (ebben a tekintetben a világon a legnagyobb) vízesést a Velino folyó vize táplálja, ami már az ókori rómaiaknak is gondot okozott. Kr.e. 271-ben lecsapolták a Rieti melletti  mocsarat, a vizet levezették a Terni völgybe. A megnövekedett vízhozam sokszor veszélyeztette Terni városát, ami folyamatos vitákat generált a két város között, amire sem Cicero, sem ezer évvel későbbi pápák (XII. Gergely, III. Pál, VIII. Kelemen vagy VI. Piusz) sem tudtak megnyugtató megoldást találni. Manapság a vízesés alján található erőmű látja el árammal a környéket. A vízesést csak 2 óránként indítják el, pont időben érünk a kilátó végéhez. Először csak apró morajlás, majd hatalmas lendülettel és dübörgéssel zúdul alá a víztömeg, fantasztikus képi világot tárva elénk. Hatalmas vízpára az egyik oldalon, a világ legnagyobb szivárványa a másikon. Nem győzöm a fényképezőgépet állítgatni, hogy megcsináljam az optimális képet, de gép nem adja vissza azt a látványt, amit a szem észlel.

Ötödik: 

Civita di Bagnoregio

    Civita di Bagnoregiot nem lehet leírni, lehetetlen elmesélni, egyszerűen ezt a város látni kell. Látni kell, egészen addig, amíg még lehet. Ugyanis a város évről évre egyre jobban fogy, tűnik el a föld színéről. Embert próbáló túrán veszünk részt, gyaloghídon jutunk be a „la cittá che muore”-ba, vagyis a haldokló városba. Az olaszok hívják így a települést, ugyanis a kétezer-ötszáz évvel ezelőtt alapított etruszk város mára már igencsak veszített a méreteiből. A vulkanikus szikla évről-évre porlad és időnként méretes darabok zuhannak belőle alá a mélybe, magával ragadva olykor egy-egy házat, vagy akár egy egész utcát. Ez ellen próbál meg most valamit tenni az olasz állam és gyakorlatilag az egész világ. Civita di Bagnoregio felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb helyének listájára. A tervek szerint vasrudakkal és cölöpökkel, valamint hatalmas vaspántokkal szeretnék elejét venni a természet rombolásának, félek tőle, kevés sikerrel. A városkapu mögött rögtön egy téren vagyunk, megdöbbentő látvány itt egy többszintes ház. Vagyis csak a homlokzata. Az ablakain bentről kifelé szűrődik át a napfény. Illetve nincs olyan, hogy bentről, a külső fal kivételével ez a ház leszakadt a semmibe, ráadásul nem is lehetett olyan régen. Az egykor oly virágzó kisváros mára kísérteties hangulatot áraszt. Valamikor gazdag kereskedelmi útvonal vezetett itt, aztán 1695-ben egy pusztító erejű földrengés komoly károkat okozott, tönkretette az utakat, lerombolt rengeteg házat, és leszakította a város nagy részét. Rengetegen elköltöztek ekkor és ez a folyamat azóta is zajlik, mivel a sziklafal omlása szinte mindennapos dolog itt.

Negyedik: 

Villa Romana del Casale

    Szicília egyik eldugott helyén találjuk a 3. század körül épült római villát, amit vastag sár és földréteg borított évszázadokon keresztül, ezért volt esélye fennmaradnia a mintegy 120 millió mozaikkővel burkolt padlónak, nem kevesebb, mint 3500 négyzetméteren. Ötletes a megoldás, a szobák feletti folyosórendszeren végigsétálva tökéletes rálátásunk van a mozaikokra – azért nem kezdjük el számolni megvan-e az összes. A hihetetlen mennyiségnek köszönhetően az udvaron nyugodtan rájuk lehet lépni, van belőlük bőven, hadd kopjon – ezt gondolhatják az üzemeltetők. Különböző mitológiai jelenetek, állat- és emberábrázolások, vadászatok és lakomák képei mindenfelé, de a legismertebb és egyben legmegdöbbentőbb az a terem, ahol tíz bikinis női alak strandol, labdázik, de hát miért is ne élvezhették volna őseink is a természet ajándékait? 50 fiatal régész munkáját dicséri a látvány, egyikük-másikuk még ezekben a pillanatokban is dolgozik, gyanús, hogy  átverés az egész, mintha most raknák le a mozaikokat a megrendelő igényei szerint.

Harmadik: 

Alberobello

    Ki ne hallott volna már a trullókról, Puglia leghíresebb látnivalóiról. Számos legenda és titok övezi ezeket a kőből készült 3-4 méter átmérőjű, hengeres majd kúp alakú tetőben végződő hófehér épületeket, melyek építéséhez semmiféle kötőanyagot nem használtak fel, de még csak fa tartószerkezetük sincsen. A legnépszerűbb történet szerint Giangirolamo di Aqcuaviva conservano-i gróf utasítására épültek ilyen házak, amelyeknek pillanatok alatt lebontható a tetőszerkezete, ezáltal nem kellett a grófságnak adót fizetnie, hisz azt csak befejezett házak után hajthatták be az adószedők.

Második: 

Terme di Saturnia

    Már az etruszkok idejében is ismert volt ez a melegvizes forrás, gyógyító és nyugtató hatását a rómaiak előszeretettel használták. Kacskaringós hegyi utakon juthatunk el ide, ne kételkedjünk a navigáció által megállapított utazási időben, nem lesz kevesebb. Hatalmas parkolóban hagyhatjuk az autónkat, érdemes itt gyorsan át is öltözni és csupán fürdőruhában és egy törülközővel elindulni a garantáltan 37 Celsius fokos víz felé. A belépés szintén ingyenes, itt csupán a kávéért kell néhány eurót kifizetnünk. Oldalt kisebb vízesésből zúdul lefelé a gyógyvíz, hogy jó néhány teraszon megpihenve lassan hömpölyögjön tovább. Ne ijedjünk meg a rengeteg ember láttán, biztosan találunk helyet magunknak a sekély vízben, órákig lehetne itt üldögélni, komoly érv kell ahhoz, hogy magunk mögött hagyjuk ezt a természeti csodát.

Első: 

Matera

     Basilicata régió talán legismertebb települése Matera, hírnevét elsősorban a Sassinak nevezett városrészének köszönheti. A Gravina folyó völgyének sziklás oldalában furcsa világba csöppenünk, barlanglakásokat, sziklatemplomokat látogathatunk, apró, szűk utcácskákon bolyonghatunk. Évszázadok alatt alakultak ki ezek a lakások, ahol néhány négyzetméteren éltek együtt családok, sokszor egy légtérben a jószágaikkal. A könnyen megmunkálható tufát kitermelve alakították ki a belső helyiségeket, a kivájt anyagból pedig a homlokzatot és utcákat építették meg. A túlzsúfoltság, a vízhiány miatt a XX. századra egyre nagyobb lett az elszegényedés, ezért 1952-ben hivatalosan bezárták a Sassit, a mintegy 18 ezer(!) lakóját a város újonnan felépített lakónegyedébe költöztették. 1993-ban a Sassi az UNESCO világörökség része lett, ezzel megmenekült a teljes pusztulás elől. Ma már olyan állapotba sikerült helyrehozni a városrészt, hogy visszaköltözhettek az első lakók, szálláshelyeket is alakítottak ki itt a turistáknak. Néhány barlanglakást megnyitottak a látogatók előtt, ennyire nyomasztó és mégis érdekes látványt keveset láttam még életemben.