Láthatatlan maffia 16.
Szicília - komp
Hosszú a sor, de már látjuk a végét
Kora délelőtt búcsúzunk Máriótól, jó volt ez a hely, hamar túl kell lendülni a hirtelen sokkhatásokon – magasság, szűk utak, lépcsők – és máris a világ egyik legszebb helyének látjuk az Amalfi partvidéket. Végigdöcögünk a parton, most a másik irányba, egészen Salernóig (sokszor keverjük Salernot és Sorrentot) és hasítunk tovább dél felé az autópályán. 500 km áll előttünk, de sajnos egyre délebbre - főleg Calabriában - az autópálya fogalma nem egyezik meg az északi jelentésével. A legritkább esetben tudunk klasszikus 2x2-es pályán autózni, rengeteg terelés, egy sávra szűkülés, szembeforgalom nehezíti utunkat. De legalább látszanak az új úttest építésének jelei.
Villa San Giovanni az utolsó település a szárazföldön, innen indul a kompunk Messinába. Beállunk a kocsisorba és meglepő gyorsasággal egy óriáshajó gyomrában találjuk magunkat, megy minden, mint a karikacsapás. 20 perc a menetidő, szinte simább az út mint az autóban, észre sem vesszük, hogy a tengeren vagyunk.
Oda föl? Soha :)
Búcsú a szárazföldtől - Villa San Giovanni
Szántód - Tihany hatszorozva
Mindenki a hídra
Szicília különleges hely. Olaszország része, de közelebb van Afrikához, mint Rómához. A történelem során csak az nem igázta le, aki éppen nem járt arra. Az itt élő sicanos és siculus népet először a görögök hódították meg, aztán a római birodalom része lett a sziget, később jöttek a normannok, majd a spanyolok, az osztrákok és ki tudja, hány nemzet, végül Garibaldi marsalai partraszállását követően, 1861-ben Itália része lett.
A keleti csücsök
Ez már a sziget
Messina külső
Van aki visszafele megy
Az itt élő emberek nagy része inkább szicíliainak tartja magát, mint olasznak. Magas a munkanélküliség, talán épp ezért pesszimistább nép, mint az olaszok többsége, de ha vendéglátásról van szó, ugyanazzal a közvetlen kedvességgel találkozunk, mint az ország északabbi részein. Nincs olyan helyi lakos, aki ne mosolyogna ránk, ne lenne egy-két jó szava, ne segítene eligazodni, egyszóval öröm itt lenni.
Megjöttünk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.