FocacciAország 12.

Nervia völgy 4.

Apricale

Völgy felől

   Kilencszáz méterről ereszkedünk alá, célunk pignai magasságban fekszik, nevének jelentése napos vagy kemény szikla, ezt még a helyiek sem döntötték el pontosan. Alig több, mint tíz kilométer a távolság Bajardo és Apricale között, azonban a kellemesen lejtő szerpentineknek köszönhetően nem döntögetünk sebességi rekordokat, felesleges is lenne. Elbűvölő erre is a panoráma, bolond ki nem élvezi ki az út minden pillanatát (tériszonyosok felmentve).

   Szokásunktól eltérően a város alatti hatalmas parkolóban hagyjuk az autónkat, ezúttal nem próbálkozunk a piazza Duomóig felgurulni, ami itt kivételesen Vittorio Emanuelle nevét viseli. Két dolog miatt is jó döntésnek bizonyul ez, az egyik, hogy kocsival ide tényleg lehetetlen behajtani a szűk, macskaköves sikátorokon keresztül, a másik pedig a pallagugno. Az előbbi előre kiszámítható, utóbbiról kicsit később. Furcsa és még furcsább festmények szegélyezik utunkat a főtér felé, a szürke kőfalak egyhangúságát sűrűn törik meg különféle színes képek, a huszadik század végének modern művei ezek. Kosárfonó asszony, sportoló férfiak és kevésbé érthető, elgondolkodtató életképek kavalkádja kerül szemünk elé. De nem ez a legfurcsább ebben a városban.

Hosszan elemezzük

1a és 1b

Igen, ez is egy utca felfelé

Városháza

   Ahogy közeledünk a piazza felé, egyre sűrűbben látunk a fejünk fölött kifeszített zöld hálókat keresztül a házak között, lövésünk sincs, mik lehetnek ezek. Hangosodó morajlás, néha egy-egy felhördülés, máskor távoli tapsolás és füttyögés hallatszik egyre közelebbről, kíváncsian lépünk ki egy árkád alól a főtérre. Két templom és két pallapugno csapat néz itt egymással farkasszemet. Persze ekkor még csak a templomokat ismerjük fel, az apró labdát kézzel messzire ütő sportolókról fogalmunk sincs kicsodák és mit csinálhatnak. A tér széléről hatalmas lendülettel repül a labda az egyik utca sötétjébe – vagy magasan a tetők felett egy másik sikátorba, ezért kellenek a zöld hálók – ahonnan vagy visszarepül, vagy nem, ennek függvényében valamelyik csapat örül és pontot kap. Nagyjából ennyit sikerül bő fél óra alatt megérteni ebből a játékból, ami igen elterjedt Olaszországban, főleg Piemonteban és Liguriában.

Behálózva

Stadion

Feketék...

...a zöldek ellen

Valaki vezet

Ultrák

A kemény mag

VIP páholy

   A szombat délutáni sporteseményt a falu apraja és nagyja a piazza magasabban lévő teraszainak korlátjára dőlve szurkolja végig, átvágni a téren most lehetetlen. A szemben lévő San Bartolomeo így kimarad az életünkből, de legalább a mi oldalunkon álló Purificazione di Maria Vergine plébániatemplom harangtornyának tetejére került biciklin csodálkozhatunk egy sort. Szintén kortárs remekmű ez, az Antigravitáció ereje címet viseli.

San Bartolomeo

Maria Vergine

Elsőre talán fel sem tűnik

  Kihasználva a pillanatnyi labdaszünetet, továbbsuhanunk a térről, éttermet, pizzériát, de akár csak egy aprócska trattoriát keresve törünk tovább, de csupán zárt ajtókat és kihalt teraszokat találunk. Jól esne egy kávé legalább, talán majd Perinaldóban, gondoljunk és autóba vágjuk magunkat.

Zárva

Itt sem eszünk

Következik: Perinaldo